Tartalomjegyzék

Dr. Cserép József

(Kiskunfélegyháza, 1858. december 23. – Tiszalök, 1948. szeptember 23.) klasszika - filológus, tanár, tankönyvíró, bölcsésztudós.

Iparos családban született, elemi iskolát és az algimnáziumot szülővárosában, Kiskunfélegyházán végezte.

A felsőbb osztályokat Szegeden végezte, 1882-ben a budapesti egyetemen görög—latin szakos tanári, 1884-ben bölcsészdoktori, 1889-ben a kolozsvári egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett.

1882–1893 között Sátoraljaújhelyen előbb, mint helyettes, majd rendes gimnáziumi tanár tanított.

1899-1900-ban Münchenben, Párizsban és Londonban Sallustius - kéziratokat tanulmányozott. 1893-ban és 1907-ben Görögországban, 1903-ban Olaszországban járt tanulmányúton.

1893-tól Aradon, majd Budapesten tanított, közben pedig a kolozsvári, 1898-1912 között a budapesti egyetemen a római irodalomtörténet és a római régiségek című tárgykör magántanára lett.

1906–1920 a budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorlógimnáziumának magyar, latin, görög szakos, s egyúttal a Tanárképző Intézetben a latin stílusgyakorlatok tanára.

Több latin és görög nyelvi tankönyvet, számtalan tanulmányt írt, elsősorban az ókorról és a magyarok őstörténetéről.

Petőfi-kutatás

Szülővárosától távol élve is figyelemmel kísérte és támogatta a helyi Petőfi-kultuszt, az 1930-as évektől bekapcsolódott a szülőhely-vitába, s mint félegyházi születésű ember, szülővárosa javára akarta eldönteni a kérdést.

Álláspontja szerint a kis Petrovics Sándor nem a városban, hanem kint, Bugac-Monostoron, (később, Mezősi Károly hatására módosította véleményét: „a kiskunfélegyházi határnak Bugacmonostor puszta felé eső tájékán”) útban Kiskőrös felé született 1822 szilveszterének éjszakáján.

Vitacikkeiben határozottan szembeszállt a hivatalos irodalomtörténeti állásponttal. Érveiben tényként szerepelt a költő „Szülőföldemen” című verse és a házassági anyakönyvi kivonata.

Egy évvel halála előtt, 89 éves korában összegezte álláspontját a Félegyházi Közlöny hasábjain a „A nagy perhez” című cikkében, mintegy előhírnökeként dr. Mezősi Károly „Az évszázada Petőfi per” című munkájának.

Tiszteletére az Ótemplom-kertben domborművet állított a város és a Magyar Kultúráért Határok nélkül 2001 Alapítvány.

Megjelent írásai – értekezései:

Vergil alvilága. Sátoraljaújhelyi Gimnázium Értesítője (S.-a.-ujhelyi gymn. Értesítője) 1887.

Cicero egy vitás helyéhez. Sátoraljaújhelyi Gimnázium Értesítője (S.-a.-ujhelyi gymn. Értesítője) 1891.

Zrinyiászunk Tasso és Vergil Világításában. Figyelő XXVI. XXVII. 1889.

Egy momentum C. Sallustius Crispus életéből. Erdélyi Múzeum-Egylet Kiadványai 1891.

Értekezés Sallustius történetirásáról. Sátoraljaújhely, 1883. Tudori értekezés.

Római irodalomtörténet. Budapest, 1896., 1901., 1905.

Római régiségek A gymnasiumi ó-klasszikus irók olvasásához segédkönyvűl, rajzokkal. Budapest, 1888. Ism. Eget. Philol. Közlöny. 2. kiadás. Franklin–Társulat, Budapest, 1891. –megjelent szerb nyelven is.

C. Sallustius Crispus életviszonyaira s munkáira vonatkozó függő kérdések – kilenc értekezés. Arad, 1896.

Latin stilisztika. Pozsony, 1903.

Határidőszámítás a rómaiaknál. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (18. 6). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1903.

C. Julius Caesar commentariusainak folytatásai és Asinius Pollio. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből (19. 8). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1906.

Homéros Ithakája. Budapest, 1908.

Magyar nyelvű nép a hellén őskorban. Különlenyomat az Ethnographia 1910. 6. sz.-ból ( 4–r.8. I.). Budapest, 1910.

Salliutius Caius Cripus össezs munkái. Görög és latin remekírók. Budapest, Franklin–Társulat, 1910.

A magyarok eredete. A turáni népek őshazája és ókori történetek. Budapest, 1925.

I. Világhírű Nagy Sándor a matyó–magyarság királya volt.

Petőfi Sándorról, a hozzá kapcsolódó félegyházi épületekről, történetekről szóló írásainak jegyzéke:

Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár

Források: