(Kiskunfélegyháza, 1952. július 27.-Kiskunfélegyháza 2012. december 24.) agrármérnök, Kiskunfélegyháza polgármestere, Kiskunfélegyháza díszpolgára.

Iskoláit szülővárosában végezte, a Petőfi Sándor Gimnázium biológia-kémia tagozatos osztályában érettségizett 1970-ben. Öntözéses és meliorációs üzemmérnökként végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Főiskoláján 1973-ban.

Első munkahelyén, az Észak Magyarországi Vízügyi Igazgatóságon, Miskolcon vízügyi felügyelőként tevékenykedett, szabadidejében amatőr barlangkutatással foglalkozott. A félegyházi Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben dolgozott 1974–1990 között.

A munka mellett tanult, agrármérnöki diplomát szerzett a debreceni Agrártudományi Egyetemen 1988-ban. A Lenin Termelőszövetkezetben valamennyi lépcsőfokot végigjárta, a beosztott agronómustól a főágazatvezető–helyettesi pozícióig. A termelőszövetkezet tagsága 1990-ben elnökhelyettesnek választotta meg.

A változások korát élték, úgy érezte, elképzelései sok esetben nem találtak meghallgatásra, így elindult az több-pártrendszeri önkormányzati választásokon a 13. számú választókörzetben (külterületen), pártonkívüliként.

Megkapta a választópolgárok bizalmát, majd az első szabadon választott önkormányzati képviselőtestület 1990. október 29-én Kiskunfélegyháza város polgármesterévé választotta, és még ez év december 11-én a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja lett.

Polgármestersége alatt a város belterületén és külterületén jelentős infrastrukturális, intézményi fejlesztések valósultak meg:

• belterületi és külterületi útépítés, várost elkerülő útépítés,
• szennyvíz és csapadékvíz csatornaépítés,
• külterületi ivóvíz és gázprogramok,
• szilárd hulladék hasznosító program elindítása,
• közvilágítás fejlesztés
• bölcsőde, óvoda, iskola és kórház felújítások,
• új idősek otthona építés,
• új tornatermek és sportcsarnok építés,
• művelődési központ és könyvtár felújítások,
• elindult a lakóépület felújítási program (panel program) is
• az M5-ös autópálya megépítése,
• volt honvédségi ingatlanok önkormányzati tulajdonba adása
• iparterületek kialakítása és ipari park cím elnyerése.

• Chaine des Rotisseurs Gasztronómiai Egyesület
• Nemzetközi Szent György Vitézi Lovagrend
• Petőfi Emlékbizottság elnöke
• Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001 Alapítvány elnöke
• Kun Összefogás Konzorcium elnöke (2008)

• Tűzbiztonsági Érem bronz és ezüst fokozata;
• Bács-Kiskun Megye Közszolgálatáért 1996;
• Belügyminiszteri Aranygyűrű 1996;
• BKM Tűzoltó Szövetség arany fokozata 1997;
• Holló László-díj 1998;
• Rendőrség munkáját elősegítő tevékenységéért díszkard 2005;
• Az Év Polgármestere 2005;
• Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt 2005;
• Kiskunfélegyháza díszpolgára, posztumusz 2013
• Jászkunság Hagyományőrzéséért Díj, posztumusz 2014.

Ficsór József a város történetének leghosszabban regnáló polgármestere volt, húsz éven keresztül volt a város 1. számú vezetője. (1990–2010) Két évtizedes városvezetői tevékenységével elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi közélet területén.

Tragikus hirtelenséggel hunyt el 2012. december 24-én.

A helyi Petőfi-kultuszt erősítő köztéri alkotások, domborművek elhelyezéséhez nagyban hozzájárult, a Petőfi Emlékszoba kialakításában aktívan szerepet vállalt.

Kezdeményezésére állítottak 1999-ben Petőfi szobrot Segesvár – Fehéregyházán.

2010-ben visszavonult a politikától, de a Petőfi Emlékbizottság tagjaként továbbra is aktív szerepet vállalt a költő helyi kultuszának erősítésében.

Tisztelt Félegyháziak, Kedves Vendégek, Hölgyeim és Uraim!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket itt ma a Petőfi téren Kiskunfélegyháza város Önkormányzata, a Petőfi Emlékbizottság és a magam nevében.
1999. július 19-én emlékeztünk Móra Ferencre, aki 120 évvel ezelőtt született és most emlékezünk Petőfi Sándorra is, a két nagy magyarra, akikre valamennyi félegyházi büszke lehet.
Petőfi Sándor Szülőföldemen című versében bátran írta le hogy, „Ez a város születésem helye”, nagyon sok költeményében utal arra, hogy a Kiskunságban született. De hasonlóképpen tett Móra Ferenc is, amikor igy írt: „Engem Félegyháza tett iróvá, az én irásaimban félegyházi nap süt, félegyházi szél fúj és félegyházi sárgarigó fütyül…”. Ezért úgy gondolom, hogy kötelességünk ezeket a kulturális értékeket óvni, ápolni és továbbadni a jövő generációja számára.


Kedves Megjelentek!

Ma, itt a Petőfi téren, a Petőfi-szobor kapcsán találkoztunk, ahol most két szobor áll: a már megszokott, mondhatnám úgy, hogy a régi, és mögöttem egy új. Mind a két szobornak megvan a története. Általában, mint sok mindennek, a szobroknak is vannak történetei. Nagyon sok félegyházi tudja, hogy ez a régi Petőfi-szobor Kiskunfélegyháza város főterén 77 éve áll.
1897-ben készült Erdélyben, Köllő Miklós székely szobrászművész alkotásaként, 1897. július 31-én, Segesváron a várban, a városháza előtti téren állították fel, majd az első világháború után 1916-ban a szobrot leemelik a segesvári városháza előtti térről.
A szobor Magyarországra, Budapestre kerül egy ércolvasztó műhelybe.
Egy félegyházi segítő, egy újságíró – aki Félegyházán jár egy Petőfi ünnepségen – hívja fel a város vezetőinek figyelmét, hogy van egy Petőfi-szobor Budapesten. S akkor megindul a szobor megszerzéséért az akció, több város is verseng a szoborért, az akkori kultuszminiszter úgy dönt, hogy Kiskunfélegyháza városának adományozza. 1922 februárjában érkezik a szobor Budapestről négyökrös szekérrel, hóesésben a városháza elé. A város polgármestere fogadja és átveszi a szobrot.
Három helyet jelölnek meg a szobor elhelyezésére. Az egyik a városháza előtti tér, a Viola ABC melletti terület, a másik a szülőház előtti tér, a harmadik pedig ez, ahol most áll, a Hattyúházzal szemben.
1922 októberében felállítják a szobrot, azóta a város éke a főtéren.

A történet 1997-ben folytatódik, amikor is ezen a helyen, július 31-én ünnepeltük a Petőfi-szobor elkészítésének és felállításának 100. évfordulóját.
Erre a rendezvényre meghívást kapnak a segesvári és fehéregyházi magyar barátaink is, amikor megfogalmazódik: 1999. július 31-én a költő halálának 150. évfordulóján állíttassék egy szobor Erdélyben, Fehéregyházán a Múzeumkertben.

A Kiskunfélegyházi Petőfi Emlékbizottság valamint a Fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület közös felhívást fogalmaz meg, és tesz közzé határon belül és túl. Ebből a közadakozásból született meg a szobor és készült el. Köszönetemet tolmácsolom mindazoknak akik, ezen közadakozásban részt vettek.
A szobor elkészítésével Máté István csongrádi szobrászművészt bíztuk meg.
Ma a félegyházi közönségnek, Félegyháza város polgárainak mutatjuk be a szobrot, amely holnap hajnalban elindul Erdélybe. Az útvonal Szeged – Makó – Nagylak – Arad – Déva – Szeben – Megyes – Segesvár és Fehéregyháza.
Készülünk arra az ünnepségre, amely 1999. július 30-án és 31-én lesz Segesváron és Fehéregyházán.

Kedves Egybegyűltek!

Kérem, nézzék meg a Petőfi-szobrot, az új Petőfi-szobrot és méltán legyenek büszkék rá.
Szeretnénk július 31-én Kiskunfélegyháza város valamennyi lakójának üdvözletét és ajándékát átadni az erdélyi magyarságnak, a fehéregyházi és segesvári magyaroknak.
Erdélyben, a fehéregyházi Múzeumkertben nemcsak egy Petőfi-szobor, nemcsak egy emléke lesz az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak, hanem egy zarándokhely az erdélyi és a világ magyarjai számára.
Legyenek tanúi a Petőfi-szobor útra indításának, hallgassák meg Stein Ernő kanonok urat, aki úti áldást fog adni a szoborra.

Én is azt kívánom, hogy a Petőfi-szobrot erdélyi útján és a véghelyén, majd a fehéregyházi Múzeumkertben az Isten kísérje és az Isten óvja!

Tisztelt Barátaim, Kedves Egybegyűltek!

Hölgyeim és Uraim!

A magyar történelem és kultúra nagyon gazdag értékekben. Sok szép hagyományt és értékes örökséget hordoz. Azt is el lehet mondani ezekről az értékekről, az örökségről, hogy megjelennek tájegységenként is, de megjelennek településenként – ugyanúgy megjelennek Fehéregyházán, Segesváron és lehetne sorolni a többi magyar várost – természetesen Kiskunfélegyházán is. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezeket a történelmi és kulturális értékeket és örökséget a ma élő nemzedék megfelelő módon óvja, ápolja és őrizze.

Mindenki azon a helyen őrizze és ápolja, ahol született, ahol tevékenykedik, ahol mindennapi életét éli. Feladatunk, hogy az értékeket, az örökséget méltó módon tudjuk átadni a fiataloknak, a mai fiatalságnak. Erre nagy szükség van, főleg a mai világunkban. Szeretném az elmondottakat egy példával illusztrálni. Amikor a Petőfi-szobrot július 20-án Kiskunfélegyházáról elindulva kihoztuk Erdélybe este érkeztünk meg ide a Múzeumkert elé. Egy rövid ünnepség keretében nagyon sok ember fogadott bennünket. Akkor éreztem azt, hogy itt Fehéregyházán méltóan ápolják és őrzik a hagyományokat. Sok fiatal jött el, nagyon sok gyerek volt itt, látni kellett volna, azokat a csillogó szemeket, az érdeklődő tekinteteket, ahogy nézték Petőfi Sándort az autóban. Virággal halmozták el a szobrot, köszöntöttek bennünket.

A magyarok mellett románok is jöttek, együtt tapsoltak Petőfi Sándor megérkezésének. Úgy gondolom, hogy ez így volt helyes.

Kedves Fehéregyháziak!

Köszöntöm Önöket a Múzeumkertben, abban a Múzeumkertben, amely ma már Erdély egyik legfontosabb emlékhelye. Az erdélyi magyarság olyan zarándokhelye, amely nagyon fontos az itt élő magyar emberek mindennapi életében.
Hiszem, hogy ebben a Múzeumkertben itt van közöttünk Petőfi szellemisége, a szabadságharc szellemisége.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Történelmi pillanat tanúi vagyunk!

Kiskunfélegyháza város valamennyi lakójának és Petőfi Emlékbizottságának üdvözletét és ajándékát hoztam az erdélyi magyarságnak, a fehéregyházi és a segesvári magyaroknak.
Egyúttal tolmácsolom Göncz Árpád köztársasági elnök úr személyes üdvözletét is.

A szobor közadakozásból készült, nagy öröm számomra, hogy a költő halálának 150. évfordulóján itt Erdélyben, a fehéregyházi múzeumkertben került felállításra és hamarosan leleplezésre.

Egy szobor állításakor el szokták mondani a történetet arról a személyről, akit ábrázol. Úgy gondolom, nekem Róla nem kell beszélnem, mert Petőfi Sándort és költészetét a kisgyerektől az idős emberig mindenki ismeri.

A szobor gondolata 1997. július 31-én született meg Kiskunfélegyházán, amikor a – Segesvárról Félegyházára került – Petőfi-szobornak a százéves évfordulóját ünnepeltük. A Petőfi Emlékévek alatt maradandót szerettünk volna alkotni.

A sok szép rendezvény és kiadvány mellett úgy gondoltuk, hogy a legmaradandóbb egy egész alakos Petőfit ábrázoló ércszobor lenne.

A szobor megvalósulása kapcsán négy évszámot kell elmondani Önöknek.
- 1897: Köllő Miklós székely szobrászművész Petőfi Sándor teljes alakos bronz szobrát a segesvári városháza előtt felállítják, majd az első világháború után Magyarországra, Budapestre menekítik.
- 1922 októberétől Kiskunfélegyháza város főterét díszíti, amely azóta is a város éke.
- 1997. július 31.: Kezdeményezés fogalmazódik meg a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a segesvári RMDSZ helyi szervezete, Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata és Petőfi Emlékbizottsága részéről. E szervek közös felhívással fordultak a világ magyarsága felé, készüljön közadakozásból egy egész alakos Petőfi-szobor 1999. július 31-ére, Fehéregyházára a Múzeumkertbe.

Örömmel jelentem Önöknek, hogy a szobor elkészült, a szobor áll, amelyet hamarosan láthatnak teljes szépségében.
Az alkotást felkérésre Máté István csongrádi szobrászművész készítette, aki a szoborba megálmodta és beledolgozta Petőfi szellemiségét.
A szobor gránit posztamensét Palásti Gábor kiskunfélegyházi kőfaragómester készítette.

Tisztelt Gábos Dezső Elnök Úr!

Az eredeti segesvári Petőfi-szobrot elhozni nem tudtuk, a szobor leleplezése előtt azonban szeretnék átadni egy ajándékot, egy festményt, Losonci Lilla festőművész alkotását, amely a kiskunfélegyházi Petőfi téren található Petőfi-szobrot ábrázolja. Kérem, őrizzék és az Egyesület helyezze el itt a helyi Petőfi Múzeumban.

Kedves Elnök Úr!

Nagy-nagy tisztelettel adom át Kiskunfélegyháza város polgárainak az összes támogató nevében Máté István szobrászművész teljes alakos Petőfit ábrázoló bronzszobrát.
Kérem, fogadják olyan szeretettel, ahogyan ezt mi, félegyháziak hoztuk. Hirdesse ez a szobor a világ magyarjainak összetartozását, legyen az emlékpark az erdélyi és a világ magyarságának zarándokhelye. Kérem, hogy az erdélyi magyarok és románok együtt vigyázzák ezt a szobrot, őrizze Petőfi Sándor szellemiségét ezen a zarándokhelyen, a fehéregyházi Múzeumkertben.

„Ércalakja hirdesse: szelleme él!”