(Gnézda, 1888. február 13. – Kiskunfélegyháza, 1970. június 15.) tanár, gimnáziumi igazgató.

Szepes vármegyében (ma Szlovákia) született Szimák Ferenc néven. 1939-ben vette fel a Simay nevet. Az Alföldre középiskolai tanulmányai végzése során került, Kecskeméten érettségizett. Magyar-német tanári oklevelét 1919-ben szerezte a budapesti tudományegyetemen.

A félegyházi főgimnáziumba az 1919/1920-as tanévben helyezték, mint helyettes tanár. Végzett szakjai mellett gyorsírást is tanított. Az iskolai könyvtár őre és a Petőfi Önképzőkör vezetője volt és a Félegyházi Hírlap munkatársaként is tevékenykedett.

1924/1925-ös tanévben áthelyezték a soproni leánygimnáziumba, majd 1925. december 1-től a városi közgyűlés meghívására, újra itt foglalta el helyét az iskolában.

1926-tól igazgató helyettes, 1941 januárjától megbízott igazgató, 1942. július 11-től 1949. szeptember 15-ig kinevezett igazgatója volt a gimnáziumnak.

Gimnáziumi működése mellett tanított az iparostanonc- és kereskedőtanonc iskolákban is, ez utóbbinak később igazgatója és felügyelőbizottsági tagja lett.

Szakfelügyelővé nevezték ki az 1936/37-es tanévtől – a budapest-vidéki tankerület iskoláiban, a német nyelv és irodalomtanulmányok vizsgálatáért volt felelős.

• Országos Középiskolai Tanáregyesület,

• Tanügyigazgatási Tisztviselők és Felügyelők Országos Egyesület,

• Egyházközösségi képviselő-testületi tag,

• Kiskunfélegyházi Egészségvédelmi Fiókszövetség elnöke,

• iskolai leventeparancsnok és légoltalmi vezető.

Az ő igazgatósága alatt kellett a világháborús helyzetek után az iskolát talpra állítani; igazgatói működése alatt történt meg a gimnázium államosítása is 1948-ban. 1949. szeptember 15-én kérvényére nyugdíjazták, miután visszavonultan élt 1970. június 15-én bekövetkezett haláláig.

Fontos és önkéntes missziója volt a Petőfi szülőhely-vita anyagának gondozása, adatgyűjtése.

A költő szülőhelyére vonatkozó adatok felkutatására létrehozott csoport ügyvezetője volt dr. Kiss István és dr. Szirák Ferenc után.

Az 1948. évi centenáriumi ünnepségek előkészületei során kísérelte meg újból visszaperelni a „Petőfi szülővárosa” címet Kiskőröstől. A városi Centenáriumi Emlékbizottság elnökeként eredménytelen harcot vívott azért, hogy a szabadságharc századik évfordulóján az országos Petőfi napok megrendezési jogát Félegyháza úgy nyerje el, mint Petőfi hivatalosan elismert szülővárosa és, hogy az Országos 48-as Bizottság 1948. július 31-én, Petőfi halála évfordulóján az országos ünnepséget Félegyházán rendezze meg.

A köztársasági elnök és a kormány tagjai részvételével tervezett rendezvényt a kommunista Cseh László polgármester és a városatyák nem tekintették a legfontosabb teendőnek, ezért Simay Ferenc úgy látta, hogy az igazi Petőfire, Petőfi igazára senki sem kíváncsi. Ezért a továbbiakban csak igazgatóként tett a közért.

Tiszteletére az Ótemplom-kertben domborművet állított a város és a Magyar Kultúráért Határok nélkül 2001 Alapítvány.

Petőfiről szóló munkáit Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár Petőfi-kutatók munkáinál olvashatják.

• Petőfi nyomában jártak – Félegyházi Petőfi-kutatók. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza 2011. 55-58. p.
• Simay Ferenc 1942-1949. Kőfalviné Ónodi Márta, In: A kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium Emlékkönyve 1809-2009., Kiskunfélegyháza, 2011. 97 p.