Köszöntő

Lassan két évszázada annak, hogy a magyar irodalom és történelem kitörölhetetlen alakja, Petőfi Sándor az alföldi pusztaság csillagzata alatt megszületett. Az idő előrehaladtával viszont azt érezhetjük, hogy a költő egyénisége egyre megfoghatatlanabbá válik.

A 21. század egyik nagy kihívása az, hogy miként tudjuk gyermekeinket, embertársainkat megszólítani úgy, hogy a jelenkor szellemiségének megfeleljünk, és mégis megtartsuk azt a végtelen tiszteletet, alázatot, amit költőóriásunk előtt is képviselnünk kell. Nagy kérdés az, miként lehet megfogni úgy szellemi értékét, hogy azt ne ferdítsük el, ne használjuk önző célokra.

A felgyorsult és digitális társadalomban sajnos egyre elavultabbak az eddig jól ismert koszorúzások, megemlékezések. Az emberek többre, interaktívabbra vágynak azért, hogy végre „megborzongva” élhessék meg azt a pillanatot, amit Petőfi Sándor képvisel.

Mi most elindultunk egy úton, folytatva a félegyházi Petőfi-kultusz útját, és tettük fel újra azt a kérdést, amit már elődeink is oly sokszor megtettek:

Ki volt Ő? A kérdés egyszerűnek tűnik, de mégis elgondolkodtató.

Egy ifjú suhanc volt, aki puszta tenni akarásból lázadt a világ ellen?
Egy makacs legény volt, kinek gondolkodásmódjából, megnyilatkozásaiból kitűnik egyfajta eszme melletti ragaszkodás?
Egy tehetséges fiatalember, aki természetes és kivételesen nagy képességgel született?
Egy zseni volt, aki maradandót alkotott?
Egy példakép volt, aki megmutatta milyennek kellene lenni?
Vagy influenszer volt, aki véleményformálásával, hatást gyakorló személyiségével tömegeket tud maga mögé állítani az internet világában?

Mi csak annyit állapíthatunk meg, hogy az Ő létezése csoda volt, csoda maradt. Olyan világot mutatott meg, ami a mai napig is helytálló és egyedi.

Mit adott nekünk ez a 26 éves fiatalember? Mit jelent számunkra Petőfi Sándor?

Ennek jártunk utána megkérdezve fiatalt és időset, hétköznapi és közéleti személyt, intézményt. Mindebből született ez a kiállítás, ez a szellemi kincs.