Hegyesi Márton könyvtára
Hegyesi Márton halála után könyvtára sorsa bizonytalanná vált. Az özvegy, Beőthy Eszter nehéz helyzetbe került, ezért megpróbálta értékesíteni a hagyatékot. A könyvtár értékét akkor, mintegy 150 000 koronára becsülték. Ekkora összeget azonban egyik magángyűjtő sem volt képes fizetni a könyvtárért. Egy-egy könyv eladása pedig értelmetlen volt, így a hagyaték eladási terve meghiúsult.
1912-ben, a Hegyesi-relikviák megmentésére indult egy új kísérlet, szerették volna, ha a család számára elfogadható térítése fejében a könyvek állami tulajdonba kerülnének. Az ötlet Kuszkó Istvántól származott, aki a Kolozsvári 1848-49-es Országos Történelmi Ereklyemúzeum alelnöke volt. A megvalósítást úgy képzelte el, hogy az állam kifizeti a hagyaték összegét, ami a múzeumban kerül majd elhelyezésre. Az ötletet Hegyesi Pál is támogatta, aki vállalta a hagyaték feldolgozásához a könyv- és levélgyűjtemény előkészítését.
Az ötletet a kultuszminisztérium nem támogatta; 1912 decemberében pedig Hegyesi Pál öngyilkosság következtében váratlanul elhunyt. Így a gyűjtemény továbbra is a családnál maradt, akik nem sürgették az eladást.
Hegyesi Katalin tanítónő és férje dr. Puskás Béla 1), 1916-ban Kiskunfélegyházán telepedett le - itt sikerült állást találniuk.
Az özvegy és a Hegyesi-hagyaték Nagyváradon maradt; Trianon után pedig a gyűjtemény a román határon túl rekedt. Puskás Bélának és Kuszkó Istvánnak köszönhetően a hagyaték érintetlen maradt.
Hegyesi Katalin, édesanyja halála után néhány évvel úgy döntött, hogy - biztonsági szempontokat figyelembe véve - a könyvtárat Nagyváradról Kiskunfélegyházára szállíttatja. Sajnos jónéhány művet a román határon visszatartottak, de pontos adatokat nincsenek arról, melyik kötetekről van szó.
A visszatartott könyvek közül jónéhány példányát Hegyesi Annának sikerült megmentenie, melyek Erzsébethez kerültek Magyarországra; ezek a köteteket a mai napig is fiánál, Hegyesi Márton unokájnál: Kovásznay Ferenc tulajdonában vannak.
Csak becslések vannak arról, hogy hány darabból állhatott a teljes Hegyesi-könyvtár. Családi visszaemlékezésekre hagyatkozva kb. 4 és 5 000 kötetre tehető a számuk.
1952-ben váratlan fordulat történt. Özvegy Puskás Béláné Hegyesi Katalin a Kiskun Múzeumba helyezte letétbe az édesapjától rá és két nővérére maradt 3000 kötetből álló könyvtárat, 4 db könyvszekrényt és egy kis íróasztalt is. A letétbe helyezésnek két oka lehetett: az egyik a tudományos feldolgozás, a másik a “Puskás-házat” államosították.
1954-ben Katalin úgy döntött, hogy:
…a könyvtárat nemzeti célra ajánlom fel, mint adományt. Az engem illető részt, amellyel szabadon rendelkezem, “Hegyesi Márton Emlékkönyvtár” címen a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum részére adományozom. Kikötésem csupán az, hogy ez a tudományos könyvtár a fenti elnevezés alatt a Kiskun Múzeumban együtt őriztessék, és így szolgálja a tudományos cél mellett Édesapám emlékének megörökítését… Szándékom az is, hogy nővéreim részeit, amennyiben ezt anyagi körülményeim lehetővé teszik megváltom, hogy így az egész könyvtár egy helyen maradjon.”
Hegyesi Katalinnak sikerült nővéreivel megegyeznie és a könyvtár kizárólagos tulajdonjogát megszereznie. A teljes hagyaték adományozására 1957 nyarán került sor.
A Hegyesi-hagyaték ma a Kiskun Múzeum gyűjteményében található. A tényleges kötetszám 3515 db. Témaköri csoportosításban, a gyűjteményben lexikonokat, magyar történelem irodalmát, 1848-49. irodalmát, egyetemes történelemhez, joghoz, természet és alkalmazott tudományokhoz, nyelvészethez, pedagógiához, magyar irodalomhoz, világirodalomhoz kapcsolódóan köteteket, egyéb könyveket és időszaki kiadványokat is találhatunk, melyek magyar, angol, német, francia, román, latin, horvát és orosz nyelveken adtak ki.
Hegyesi Márton személye nem köthető Kiskunfélegyházához, a családi kapcsolatok véletlenszerű alakulásának köszönhetően került a város múzeumához könyvtára. Hegyesi nem könyvtáralapító volt, elsődleges célja saját korának szolgálata volt. Lánya igyekezete azonban olyan biztos alapokat adott az intézményi elhelyezésben, a tudományos hozzáférhetőségben, mely példaértékű.