Holdraforgók
A Holdraforgók, ahogy a logónk is mutatja, egy több dimenziós szem, mely különböző részekből és szimbólumokból épül fel. Egy-egy történetnek számtalan oldala, színezete van, melyeket olykor csak a véletlen sodor egy egésszé.
Így történt ez velünk is, amikor alkotótevékenységbe fogtunk és ahogy a „szem”, mint a figyelem első számú eszköze olyan dolgok felé terelt bennünket, melyekre érdemes figyelmet szentelni.
Mióta csak ismerjük egymást, körül vesszük magunkat olyan tárgyakkal, melyeknek múltja, emlékezete van. Ez egyfajta közös hobbivá lett mára. Ha látunk valamit, rögtön foglalkoztat, hogy az a tárgy vajon hol járt, mit élt át, miből van, hogy áll össze.
Nagyjából ebből az érdeklődésből következnek mostani alkotásaink.
Szeretnénk maradandót létrehozni, olyat, ami képes hatni és aminek mondanivalója valódi értéket képvisel, ami taníthat.
Vagy szimplán azt is mondhatjuk munkáinkról, hogy azok számunkra érdekes karakterekről szólnak, akik köré érdemes mítoszokat szőni, körülményekkel körülírhatóvá tenni, szimbólumokkal ellátni. Így lesz egy látszólag élettelen műanyag tárgyból kifejező alkotás.
A múltnak szorosan össze kell kapcsolódni a jövővel, hogy az a jelen korban tovább tudjon íródni, értelmezhető legyen több generáció számára is. Ezáltal egyfajta fúziót, hidat létrehozva a hagyományok megtartása és a modern kor kihívásai között.
Alkotásaink készültekor egy-egy modell esetében kutatómunkát végzünk, különösen a viseletek, formák, díszítések, korstílusok, színvilág tekintetében, hogy az összhatás visszaadja a teljes képet. Ezért is gondoljuk, hogy élő festményeket készítünk, hogy az alakok kiléphessenek a síkból. Gyakran nem is sejtik, akik látták műveinket, hogy ezek műanyagból készülnek. Hiszen valójában ez digitális szobrászat, mert maga az alakok bár virtuális formában, de úgy készülnek el, ahogyan egy hagyományos szobor.
Újító igényünk abban mutatkozik meg leginkább, hogy azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a technológia lehetőségeit kiaknázva, minél több vívmányt felhasználva a megalkotni kívánt tárgy egy felület legyen, amit kiemelünk, és legyen arra lehetőség, hogy ezt miként tehessük meg.
Különlegessége műveinknek nem csak az, hogy miből és hogyan készül el, hanem mindig az volt, hogy bebizonyítsuk magunknak, hogy a látszólag lehetetlennek tűnő darabok is elkészülhetnek. Tehát egyszerre villanyoz fel bennünket a technológia és annak az izgalma, amikor a szimbolika a teremtőfolyamattal találkozik. Szeretjük a rekonstrukciós folyamatot és a fantáziát együtt működésbe hozni.
„A szépség körülöttünk hever, csak meg kell ragadni.” – szlogenünk, melyben úgy vagyunk jelen, hogy amit nap, mint nap látunk kézzelfoghatóvá tesszük. Szülővárosunk erre egyre több lehetőséget kínál. Fizikai megnyilvánulásán kívül fontosnak tartjuk, hogy láttassuk azt az alapelvet, hogy a szépet fel kell ismerni.
Ebből következik, hogy alkotópáros lévén, a következőképpen osztódik el tevékenységünk:
Gyimesi Tamás, aki az alakzatokat formázza meg, digitálisan tervez, ami testté válik, és
Tetőzi Csilla, aki az ecseteket kezeli, életet ad hozzá, és inspirál-ötletel.
A város nevezetességeit bemutató makettsorozatunk sok-sok darabot jegyez már, melyek mind megfigyelések útján váltak valósággá. De készítünk jeleneteket egyedi festéssel is, úgynevezett kiállító darabokat.
Többek között:
Városháza
Petőfi-szobor
Ótemplom
Pajkos Szabó-féle szélmalom
Móra-szobor
Ezeken túl korabeli fényképről, rajzból, leírásokból, regényből kiragadott és képzeletünkkel kiszínezett, tovább írt jeleneteket is örökítettünk már meg.
Habár modern technológia, de a művészet egy olyan új ága, mellyel inspirálni lehet a következő generációkat arra, hogy fedezzék föl újra történelmünket, hőseinket.
Kiskunfélegyháziként megtiszteltetésnek éljük meg, hogy a világ egyik legnagyobb költőjének városában egyéni módon eleveníthetjük fel alakját. A Petőfi-emlékév szellemében jegyeztük néhány művünket, melyekkel mi is kapcsolódunk az eseménysorozathoz, mely az egész országot megmozgatja.
Szeretnénk, hogy aki erre jár, látogassa meg a hamarosan megújuló Petőfi Emlékházat, hogy magába szívja a költő szellemiségét és vigye hírét a nagyvilágba.
Közel sem vagyunk saját történetünk végén.