(Kiskunfélegyháza, 1859. augusztus 24. – Budapest, 1918. június 14.) országgyűlési képviselő, ügyvéd, újságíró.

Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában Kiskunfélegyházán, diplomáját a budapesti tudományegyetemen szerezte, ahol az egyetemi olvasókör elnöke volt. 1884-ben ügyvédi irodát nyitott, 1887-ig a Félegyházi Hírlap főszerkesztője volt. Még ebben az évben megválasztották Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselőjévé.

1887-től, 31 éven keresztül képviselte városunkat az Országházban, 1917. július 2-tól a Károlyi-párt alelnöki tisztségét is ellátta. Élete összefonódott Kiskunfélegyháza történelmével. Munkájának köszönhetően számos program valósult meg a városban.

1885-től a 48-as Népkör elnöke, majd 1892-ben országgyűlési képviselősége alatt a közigazgatási bizottság tagja. A függetlenségi párton belül Justh Gyula ún. „bankcsoport”-jához tartozott.

1893-ban főszerkesztője volt az általa alapított Magyarország című politikai napilapnak.

1899-től a Petőfi-szobor létesítésére alakult helyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.

Politikai pályafutásának csúcsán, 1906-ban már pártja és a képviselőház elismert tagja volt, küzdött az általános és titkos választójogért, az ország függetlenségéért, a közigazgatási reformokért. Ennek okán Kiskunfélegyháza városa 1906. május 6-án díszpolgári címet adományoz országgyűlési képviselőjének.

1914-ben visszalépett a főszerkesztői állástól, a háború alatt pedig feladta ellenzéki álláspontját.

Utoljára 1918. május 20-án jött Félegyházára, de senki nem sejtette, hogy ez a búcsú napja, sajnos szűk egy hónappal később, 1918. június 14-én agyvérzésben hunyt el, sírja a Kerepesi-úti temetőben, a Petőfi – család kriptája mellett található.

Budapesten és Kiskunfélegyházán is utca viseli nevét. Tiszteletére az Ótemplom-kertben domborművet állított a város és a Magyar Kultúráért Határok nélkül 2001 Alapítvány.

A „Petőfi-per” aktív résztvevője volt, Pásztor Ferenccel közösen azon munkálkodott, hogy bebizonyítsa: Petőfi Kiskunfélegyházán született.

A költő helyi kultuszának ébren tartója, jelentős szerepeket vállalt az 1898-ban megtartott helyi és országos ünnepségeken, kiváló szónoki képességgel rendelkezett.

Neki is köszönhető, hogy Kiskunfélegyházán sem feledkeztek el „a nagy idők tanúiról”, a 48-as öreg honvédekről.

• Kiskunfélegyháza díszpolgárai. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza 2017.

• Petőfi nyomában jártak – Félegyházi Petőfi-kutatók. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza 2011.

• Dr. Holló Lajos (1859-1918). Fekete János, Kézirat, a Kiskunfélegyházi Levéltár anyaga.

• Dr. Holló Lajos díszpolgárságáról. Fekete János, Félegyházi Közlöny – Honismereti Mozaik. 1996. május 20.

• Kortesnóták. Félegyházi Hírlap 1892. január 7.

• Holló Lajos díszpolgársága. Félegyházi Híradó 1906. május 6.

• Városi közgyűlés. Félegyházi Hírlap Egyesült Félegyházi Híradó 1906. május 13.

• Holló Lajos Kiskunfélegyháza városának díszpolgára. Félegyházi Hírlap Egyesült Félegyházi Híradó 1909. november 21.

• Elvégeztetett. Félegyházi Hírlap Egyesült Félegyházi Híradó 1918. november 1.

• Kiskunfélegyháza városi közgyűlésének jegyzőkönyve. (levéltári anyag)

• Kiskunfélegyháza helyismereti könyve. Szerk.: Bánkiné Molnár Erzsébet, Kiskunfélegyháza, 1998. 400 p.

• Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez. Szerk.: Ivanyosi Szabó Tibor, Kecskemét, 1985. 634 p.