Petőfi Sándor szobor
A kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz 1860-ban Reményi Ede hegedűművész nemes felajánlásával kezdődött. Emléktáblát készítetett, megjelölve azt a helyet, ahol a neves költő, Petőfi Sándor gyermekéveit töltötte.
E tábla avatója 1867. október 13-án volt, az első országos Petőfi-ünnepség keretében. A ház előtti utcarészt (a mai Béke-teret) ettől kezdve Petőfi-térnek nevezik.
A Petőfi kultusz nemzedékről nemzedékre öröklődött. 1899-ben fogalmazódott meg először a gondolat, kapcsolódva Petőfi halálnak 50 évfordulójához, hogy Félegyházán is állítsanak a költő tiszteletére szobrot.
Megalakult az első Petőfi szoborbizottság 81 fővel, feladatuk az volt, hogy adományokat gyűjtsenek a felállítandó szoborra, azonban a gyűjtés a háború miatt megtorpant; az addig összegyűlt összeget „szoboralapba” helyezték várva a következő lehetőséget. Petőfi születésének 100. évfordulójára kívántak egy szobrot felállítani.
Szerencsés fordulat 1921 decemberében történt. Markó Miklós budapesti újságíró szervezésében Lavotta-dalestélyt rendeztek Kiskunfélegyházán, ami díszvacsorával zárult. Markó Miklós vetette fel dr. Porst Kálmán gimnáziumigazgatónak, jó ismerősének, hogy alkalmas idő és körülmények vannak arra nézve, hogy Félegyháza megkérhesse a budapesti ércöntödében álló segesvári Petőfi-szobrot.
Köllő Miklós szobrász Petőfi szobra eredetileg Segesvár főterét díszítette. Itt avatták fel először 1897. július 31-én.
Az első világháború idején, hogy megvédjék a pusztulástól Budapestre szállították és a Hungária ércöntödében helyezték el.
Markó Miklós közbenjárásával elvi beleegyezést nyert a város.
A döntéshozó meghatározta a szoborállítás feltételeit, melyek a következők voltak:
- Az öntödének megfizetik a 3 évi tárolási díjat,
- viselik a renoválás, szállítás és felállítás költségeit,
- kötelezik magukat, hogy 4 méter magas talapzatot emelnek a szobornak,
- támogatják 50 ezer koronával a pesti Petőfi-ház renoválását,
- kötelezik magukat arra, hogy ha Erdély visszakerül, akkor a szobrot átadják, vagy hasonló művészi értékű alkotással kárpótolják Segesvárt.
A kiskunfélegyházi képviselő testület minden feltétel teljesítését vállalta. Közben más városok is jelentkeztek a szoborért, mint Kiskőrös, Kecskemét, Sopron, Pápa és Szalkszentmárton.
A Petőfi társaság 1922. január 8-án tartott ülésén úgy határozott, hogy Kiskunfélegyházának javasolja a szobrot. Pest vármegye Törvényhatósági Bizottsága viszont Kiskőrösnek szánta Köllő szobrát.
Petőfi ércszobra 1922-ben végül Kiskunfélegyházára került. A város társszekerén hozatta el Pestről a féltett alkotást. Fekete Antal becsüs fogadta kétnapi viszontagságos út után február 16-án 13 órakor érkezett a város határához.
A hat fehér lóval húzott kocsit, rajta a nemzeti színű lepellel borított szobrot harangzúgással fogadták a félegyháziak és dr. Holló Béla polgármester ünnepélyesen átvette a különleges műalkotást a városháza előtt.
A „Nemzeti közkincs” végleges helyére, a város szívébe 1922. október 29-én került, szerény avatóünnepség keretében.
A leleplezési ünnepséggel véget ért egy történet, de következett az új fejezet a szobor életében, amely méltóságteljesen és békésen állt a város központjában nagy idők tanújaként 1997-ig.
1997. július 31-én tartott nagyjelentőségű eseményre, a Petőfi-szobor felállításának 100. évfordulójára, meghívták Segesvár és Fehéregyháza küldöttségét is a városba.
Ekkor fogalmazódott meg a vendégek részéről a Petőfi-szobor visszakerülésének lehetősége. A letétbe adott nemzeti közkincstől a város nem akart megválni, helyette felajánlották, hogy készíttetnek egy Petőfi-szobrot jóvátételként, amelyet 1999. július 31-én, az akkora Fehéregyházán elkészülő múzeumkertben felállítanak. Az áldozatkész adományozóknak köszönhetően összegyűlt az összeg a szobor elkészíttetésére.
1999. július 19-én, Kiskunfélegyháza város főterén felállították a Fehéregyházára ajándékozott szobrot. Méltó ünnepség keretében elbúcsúztatták, és július 20-án útnak indult Romániába a küldöttség. Július 31-én hatalmas ünnepség keretében átadták a szobrot Fehéregyházának. Ezzel az utolsó vállalásukat is teljesítették. ( Ficsór József ünnepi beszédei)