Petőfi-fordítók és Petőfi-kutatók sétánya

Lánglelkű költőnk személyisége iránti érdeklődés évszázadokat átívelve is töretlen, példaértékűvé tett lénye és művészete minden korszakban ikonnak számított. Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő. Zsenialitása annyira csodálatra méltó, hogy verseit számtalan nyelvre lefordították.

Az emlékoszlopokon azon külföldi fordítók domborművei láthatóak, akik elsők voltak az angol, német, olasz és román Petőfi-fordítók között. Az ő életműveik külföldön, közelebb visznek Petőfihez. Az műemlékeket a 2000-es évek elején avatták fel a Sarlós Boldogasszony-templom melletti kertben. Tereprendezés miatt azonban áthelyezésre kerültek a Petőfi-kutatók és a Petőfi-fordítók emlékoszlopai; a Petőfi Sándor Emlékházzal szemben helyezték el őket 2020-ban.

(Karl-Maria Benkert, 1824-1882.) Magyar újságíró, műfordító, könyvész, bibliográfus, biográfus.
Életének nagy részét utazással töltötte. 1845-ben megismerkedett Petőfivel és több magyar íróval Rákospalotán.
Kertbeny érezni kezdte tanulmányainak hiányosságát és autodidakta módon tanult.
Az irodalom iránt az 1840-es évek közepén kezdett érdeklődni, munkássága elsősorban műfordításokból áll, Petőfi Sándor, Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit fordította különböző európai nyelvekre, elsősorban németre.
A Koszoru című irodalmi közlöny 1879. évi 1. számában megjelent Petőfi arcképeiről című írása, amelynek illusztrációjaként a fennmaradt és akkoriban előkerült Petőfi-dagerrotípia reprodukcióját mellékelték.
Első Petőfi fordítását 1850-ben adták ki német nyelven.

Sir John Bowring (1792-1872) neves angol történész és államférfi sok nyelvet beszélt, többek közt magyarul is.
Sok magyar költeményt fordított angolra, s egy irodalmi szöveggyűjteményt is kiadott.
1866-ban adta ki Petőfi válogatott műveit angolul.
A Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet című, 240 oldalas, szintén németből fordított könyv, ötvennégy mű, köztük a János vitéz fordítását tartalmazta.
Irodalmi gyűjteményével hatalmas szerepet töltött be Angliában a magyar kultúra megismertetésében.
A magyar nyelv kiváló ismerője volt. Azt vallotta, a magyar nyelv egyedülálló és változatlan, sem elvenni sem hozzátenni nem kell, olyan stabil, mint egy kőszikla.

Szicíliai költő, műfordító és irodalmár (1843-1910).
Petőfi összes műveinek máig leghűbb olasz nyelvű fordítója és terjesztője.
Autodidakta módon tanult meg magyarul.
A 1880-tól illetve 1882-től a Petőfi és a Kisfaludy irodalmi társaságok tagja.
Neki köszönhetők a következő Petőfi-művek első olasz nyelvű fordításai:

• Sogno incantato (Tündérálom). Assisi, 1874.
  
• Il pazzo (Az őrült). Noto, 1879.
  
• Foglie di cipresso sulla tomba di Etelke (Cipruslombok Etelke sírjára). Noto, 1881.
  
• L'Apostolo, con introduzione di Ignác Helfy. Roma, 1886.
  

1911. április 24-én született Câmpinában. A középiskolát Brassóban végezte; ott ismerkedett meg a magyar kultúrával, a magyar nyelvvel.
Bukarestben jogi egyetemet végzett, majd újságíróként dolgozott, s hamarosan ismert publicista lett.
Tizenhat éves korában publikálta első versét, több verses kötete is szerepel életművében.
A műfordítás költői pályájának kezdete óta foglalkoztatta, s hamarosan a legnagyobb román műfordítók közé emelkedett.
A magyar költészetnek, kiváltképp Petőfinek és Adynak, egyik legjelesebb román tolmácsa; különösen Petőfi-fordításai kitűnőek.
1958-ban a János vitéz fordításával– több méltatója szerint is – mestermunka-t alkotott.
1969-ben 440 oldalon, 45 Petőfi-vers és ezen felül még két nagy hangvételű mű - A helység kalapácsa és Az apostol - románra fordításával bizonyította Petőfi iránti tiszteletét.
A magyar költészet romániai népszerűsítéséért a magyar államtól magas kitüntetést kapott 1959-ben.

1991. augusztusában hunyt el Bukarestben.

A templomkertben nemcsak Petőfi-fordítók domborműveit láthatják, hanem a Petőfi-kutatók sétányát is.