(Kiskunfélegyháza, 1897. február 19. – Kiskunfélegyháza, 1942. március 28.) tanár, szónok, közéleti személyiség.

Sznistsák Lajos és Csornay Teréz elsőszülött fiaként látta meg a napvilágot. Nevüket a XX. század elején a család Szinay-ra magyarosította, a család többi tagja, akik városunkban éltek a Szirák nevet választották.

Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Kiskunfélegyházán végezte, majd 1922-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar nyelv és latin tanári diplomát szerzett.

Bölcsészdoktor lesz, majd a Szent László Gimnázium (mai Móra Ferenc Gimnázium) helyettes tanára majd, 1923-tól rendes tanára lett. A gimnázium mellett rajzot tanított az ipariskolában.

Esszéket, tanulmányokat publikált tudományos és szépirodalmi folyóiratokban. A város kiemelkedő, „ezüstszájú” szónokaként tartották számon.

A tanítás mellett népműveléssel, irodalmi és társadalmi ügyek felkarolásával foglalkozott.

• a Móra Ferenc Társaság ügyvezető elnöke, Móra-kultusz kiépítésének elkezdője,

• a helyi Stefánia-szövetség társelnöke,

• az AVE, majd az Actio Catholika kultúr osztályának vezetője,

• a Petőfi Daloskör tiszteletbeli tagja,

• a városi és az egyházközségi képviselő-testület tagja.

Célja, terve volt, hogy az összegyűjtött adatok, tények alapján végleg lezárja a Petőfi körüli szülőhely-vitát, végleg be akarta bizonyítani, hogy Petőfi Sándor Kiskunfélegyházán született. A dr. Kiss István által kezdeményezett irodalmi kutatócsoport ügyvezető elnökévé választották.

Összesítette a szülőhellyel kapcsolatos összegyűjtött információkat, adatokat. Neki adta át 1932-ben dr. Szerelemhegyi Károly volt polgármester a még a századforduló körül felvett és megőrzött tanúkihallgatási jegyzőkönyveket és egy Pásztor Ferenctől származó jegyzőkönyv másolatot.

Irodalomtörténeti értekezést írt „Félegyháza képe egy Petőfi-versben” címmel. Ebben bizonyítja, hogy Petőfi „Kiskunság” című versében megfestett kép csak Félegyházára vonatkozhat.

Összegyűjtött adatainak feldolgozására azonban már nem volt ideje, betegsége, majd korai halála miatt félbe maradt életműve.

Nagyon szerette Petőfit, tanulmányt írt róla „Petőfi szerelmi lírája” címmel. Húsz éves tevékenysége során többször tartott előadást a költőről.

Tiszteletére az Ótemplom-kertben domborművet állított a város és a Magyar Kultúráért Határok nélkül 2001 Alapítvány.

Petőfi Sándorról, a hozzá kapcsolódó félegyházi épületekről, történetekről szóló írásainak jegyzéke:

Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtár

• Petőfi nyomában jártak – Félegyházi Petőfi-kutatók. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza 2011. 51-54 p.