Hattyúház

Kiskunfélegyháza szívében egy jellegzetesen szép klasszicista műemlék épület vonja magára a figyelmet. Ez az épület a Hattyúház, ami jeles Petőfi-emlékhely; 1953 óta otthona a városi könyvtárnak.
Ennek története egy darabka Félegyháza történetéből is.
Az építészetileg és irodalomtörténetileg értékes műemlék jeles középületnek maradt meg a városban.

Petőfi édesapja, Petrovics István 1822-től bérlőtársként, 1824-1830 között, mint egyedüli árendátor bérelte az épületben kialakított két mészárszéket. Ekkortájt a város „15 000 Lelkekre szaporodott”, ahol „Heti gyalog és Marha vásárok” tartattak. Az épület helyén korábban is mészárszék állt, amint azt a levéltári feljegyzés „Kiss vagy Hattyú Korcsma” néven említi 1820-ban.
1817-ben merült fel egy új kocsma építésének gondolata, mégpedig azért, mert a város vezetősége meg akarta szüntetni azt az állapotot, hogy a „Csap Szék” a városháza épületében legyen.

A tanács úgy határozott, hogy az új kocsma mellett legyen helye a két mészárszéknek is. A város elöljárósága pályázatot írt ki az épület tervezésére. Az új városi vendéglő és mészárszék Mayerhoffer János tervei alapján 1819-20 között elkészült. Kivitelezési munkáit Fischer Ágoston kőművesmester és Novák Gergely ácsmester végezte, az asztalosmunkát Hegedűs György vállalta.

Nagyobb részét a vendéglő helyiségei, nagy táncterme és a kocsma bérlőjének lakása foglalta el. Az Ótemplom felőli oldalon volt a „Szeglet Mészárszék”, e mellett befelé a mellékutcába nyúlt a húsos kamra. Az épület része volt még a belső udvar, az úgynevezett „Hattyúkert”.

A vendégfogadó árkádos folyosóival, párkányos oszlopaival, homlokzatán a fehér hattyút ábrázoló kocsmacégérrel a város főterének dísze lett.

Az épületen több átépítést hajtottak végre, 1858-ban a város stílus rontó átalakítást engedélyezett: beépítették a tornácát.

A Hattyúház elsősorban üzleti célokat szolgált, boltoknak, kocsmáknak adott helyet, de működött benne temetkezési vállalat, vagy pedagógus szakszervezet is.

A 20. században kétszer is le akarták bontani.

1950-ben műemlékké nyilvánították az épületet.

1960-as években felújították és megmentették az épületet a pusztulástól.

Kiskunfélegyháza városában már 1884-től fontos kérdés volt a könyvtárügy rendezése. Magánszemélyek, könyvkereskedők és nyomdatulajdonosok már az század elején létrehoztak kölcsönkönyvtárat és olvasótermet, de a Nyilvános Városi Könyvtár megnyitásáról a város képviselőtestülete csak 1949. december 21-én, hosszú előkészületek után döntött.

A könyvtár működését először a múzeum épületében, majd a városházánk alatti üzlethelyiségekben folytatta. Végleges helyére, a Hattyúházba – először három helyiségébe – 1953 januárjában rendezkedett be.

1957-ben a könyvtár felvette Petőfi Sándor nevét.

1966. január 30-án a Hattyúház valamennyi helyiségében megnyílt a Petőfi Sándor Városi Könyvtár. Ugyanebben az évben, december 30-án nyitották meg az olvasóteremben a hat tárlóból álló állandó Petőfi-kiállítást, melyet dr. Mezősi Károly országos hírű Petőfi-kutató készített.

Az évek alatt számos felújítás és állagmegóvás, majd 2008-ban bővítés történt az épületen. Az új épületszárnnyal együttesen, kétezer négyzetméteren szolgálja a város és térsége lakosságát. Rendezvényeivel méltón őrzi irodalomtörténeti jelentősége szellemét.

Könyvtártörténet