AZ ENYÉM? A TIÉD? Legyen a MIÉNK!

„Ezek a mai fiatalok!” Gyakran hangzik el ez a mondat és szinte kivétel nélkül mindig negatív éllel, ami nem minden esetben jogos. Hiszen a mai fiatalok is elveket követnek, olyan forradalmi elveket, amelyek nagyszüleik idejében is voltak. Ám ezek most másként jelennek meg. Nem Hungária slágereket hallgatnak, nem farmernadrágot kérnek a szüleiktől, nem Bambit isznak egy klubban, hanem közösségi oldalakon posztolnak, összeülnek virtuális játékokat játszani, gördeszkáznak, házibuliba járnak, elkezdik felvállalni a természetességet lázadva a 21. századi rögeszmékkel szemben. Ezek csak kiragadott példák. De valóban mások a mai fiatalok?

Petőfi is lázadó volt, a kor hierarchikus rendszere ellen lázadt. Most büszke lenne ezekre a srácokra, hiszen közöttük van az a korszakalkotó zseni, aki egy ötletével, gondolatával, tettével, találmányával megváltoztathatja jövőnket.

Mit kíván a magyar fiatalság?

Minden apró részletre figyelve a kapott munkák alapján készült el ez a tabló, melyen megjelennek a mai digitális kor elemei mellett olyan mély gondolatok is, amelyekből kijelenthető: ez a generáció is épp olyan csodálatos, mint az előzőek voltak és talán a következők lesznek.

A tabló félegyházi általános- és középiskolás diákok megfogalmazott gondolatai alapján készült el. A tanulók ismeretüket, érzéseiket, ötleteiket és véleményüket osztották meg Petőfi Sándorról és kultuszának ápolásával kapcsolatban.

Szerintünk egy interaktív programot kellene összeállítani, ami óvodától középiskolán át tart.

Nagyon fontos, hogy már a kisgyerekeknél kezdjük el kialakítani a költő hagyományainak ápolását.
Az ilyen foglalkozások lekötik a gyerekeket, és játékos formában ismerik meg a költő munkásságát. Szeretjük a Wordwall feladatokat, de sok jó ötletből lehet meríteni a neten.
Városi vetélkedőt is lehet rendezni, de ne kelljen könyveket megtanulni, rengeteg adatot bemagolni, Petőfi ne csak megtanulandó anyag legyen a versenyzőknek, mert elveszi a kedvünket, inkább ötletes, vidám feladatok legyenek.

Rajzpályázatokat is lehet kiírni, ami egy-egy vershez kötődik.

Ebben a tanévben tanultuk a költő munkásságát, és sok érdekes történetet hallottunk órán, ami által közelebb került hozzánk: emberként, szabadságharcosként is megszerettük. Nagyon tetszettek a mai felfogás szerint megzenésített versei, mert rájöttünk, Petőfi 2022-ben is meg tud szólítani minket.
A felnőtteknek kevés idejük marad, hogy programokon vegyenek részt, de nagyon jó kezdeményezés a Petőfi téren a szabadtéri kiállítás. A helyi rádióban lehetne egy rovat, amiben Petőfi- verset olvas fel iskolás vagy felnőtt. A Félegyházi Közlönyben is lehetne linkeket ajánlani, nagyobb hangsúlyt fektetni a kultúrára.

A mi generációnk a 21. században sok dolgot tehet azért, hogy Petőfi emléke örökké éljen a szívekben.

Magyarórákon sok szép verset tanulunk a költőtől, melyeket diákként nagy igyekezettel sajátítunk el. Tanáraink tisztelettel tanítanak a költő életéről.

Részt veszünk pályázatokban, településünk Petőfivel kapcsolatos rendezvényein és rendszeresen látogatjuk a róla elnevezett és életéhez fűződő helyszíneket: Hattyúház, Petőfi Sándor Könyvtár, Petőfi Klub…

Számos intézmény, hely, közterület őrzi nevében a költő emlékét: lakótelep, tér, utca, szobor, mozi, patika…

Művei részei kulturális örökségünknek, s miként megbecsüljük, ápoljuk szüleink örökségét, virágokkal beültetjük őseink sírját, ugyanúgy ápoljuk nagy nemzeti költőnk örökségét, költészetét, szellemiségét. A gyermekek élettörténetét csodálva hallgatják, úgy, ahogy mi is tettük kiskorunkban.

Versei, úti levelei s egész költészete szorosan kapcsolódik a kiskunsági emberekhez. Elszakíthatatlan szálat képez, melyet nem bonthatnak le a századok, örökké él tudatunkban, s apáról fiúra, tanárról diákra száll.
Félegyháza kiváltképpen érintett ebben, hiszen ezt a várost vallotta születési helyének. Itt tűnt fel gejzírként, innen indult a nagybetűs életbe, s pillangószerű életében fáklyaként világított, s elolthatatlan görögtűzként ragyog ma is. Szívünkben mindig is egy fontos, más által elfoglalhatatlan helyet képez.

Akkora értéket teremtett, hogy általa nem csak a művei, de maga az élete, költészete is örökérvényűvé vált.

Városunk őrzi, ápolja hagyatékát, s ez nekünk, diákoknak is példát állít. Életünk döntéseiben Petőfi szenvedélyes elkötelezettsége útmutató. Számunkra, fiatalok számára is szimpatikus, követendő az ő életútja.

Cseklye Balázs, Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium 10/A osztályos tanulója vagyok.
2020 szeptembere óta itt veszek részt a városban méltán elismert emelt nyelvi képzésben, de a humán tudományok, mint az irodalom és a történelem is nagyon közel állnak a szívemhez.
Továbbá Félegyháza, mint a szülővárosom és 17 éve az életterem rengeteget jelent nekem, gyermekéveim afféle lokálpatriótává neveltek, többek között a Helyismereti Vetélkedőkön való részvételem által, mely megismertette és megszerettette velem a település értékekben gazdag múltját.

Az egyik ilyen verseny kiemelt témája éppen Petőfi Sándor volt, úgyhogy pontos ismereteket szereztem arról, hogy bár a költő nagy valószínűséggel nem itt látta meg a napvilágot, számos lakóhelye közül ez vált talán a legmeghatározóbbá az életében, ahol apja, Petrovics István a mai Hattyúházat mészárszékként kibérelte, illetve fiát a betűvetésre taníttatta.
Ő felnőve szülőhelyének mondta Kiskunfélegyházát, a város és az azt körülvevő alföldi rónaság mindörökre kitüntetett helyen maradt a szívében.

A halhatatlan poéta, amikor fent említett vallomását papírra vetette, talán nem is sejtette, mekkora büszkeséget okoz majd vele ennek a helynek, mely ezáltal válik kiemelkedővé a számos hozzá hasonló középtelepülés között.
Félegyháza Petőfi elismeréséért napjainkig végtelenül hálás: a róla készült szobor a főtérén túlzás nélkül nevezhető ikonikusnak, nevét itteni könyvtár, tér, utca, emlékház és középiskola őrzi.

Ami viszont talán még lényegesebb, évről évre nagyszabású, színvonalas helyi rendezvények sorozata emlékezik meg róla, ezáltal a lakosság, de különösen a műsorok jelentősebb részét szervező diákok hétköznapi életének szerves részévé válik, nincs olyan kiskunfélegyházi ballagó nyolcadikos, de elképzelhető, hogy felső tagozatba lépő ötödikes sem, aki ne tudna legalább öt tartalmas mondatot mondani Petőfi Sándorral kapcsolatban.
Ez a tudás pedig rengeteget hozzátesz a településen élők identitásához, és ha az ember képes jól behatárolni, hogy ki is ő valójában, milyen értékek vezetik az életét, akkor soha nem fogja magát elveszettnek érezni.

Magam is tapasztalom, mennyire nagyszerű érzés tisztában lenni azzal, hogy népünk egyik legjelentősebb költője és forradalmára végtelenül szerette azokat az épületeket, utcákat, melyek számomra is ismerősek és kedvesek.
Petőfi nekem az érzelmek nagy harcosa, aki első lépésben hibátlanul szavakba öntötte a gondolatait, majd bátran tettekre is váltotta az általa leírtakat, ezzel a történelemkönyvekbe is piros betűkkel kerülhetett be.
Határtalanul büszke vagyok arra, hogy megismerhettem a munkásságát, hivatásomban példát vehetek róla, valamint arra hogy ott élhetek, ahol egykor ő.

Kétszáz év semmiség?

Lassan két évszázada annak, hogy Petőfi Sándor, a magyar irodalom és történelem kitörölhetetlen alakja megszületett. Már nem él senki, aki ismerte, személyes tapasztalatokkal szolgálhatna róla. Csak különböző írott és képi források állnak rendelkezésünkre.
Ebből következik, hogy a mai felgyorsult, digitális világban a nagy költő egyre inkább megfoghatatlan figurává válik, a róla szóló rendezvények a tanulóifjúság számára nem többek, mint unalmas iskolai ünnepélyek, amelyeket végig kell állni.

Furcsa kimondani, de ez valahol természetes módon beleillik a megállíthatatlan társadalmi folyamatokba. A hagyományőrzés, a nemzeti emlékezet ápolása a régi generációk által ismert formákban elavulttá vált. Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy többé már nem szükséges tudni azokról a dolgokról, melyek ezer év alatt felépítették identitásunkat: én hiszem azt, hogy egy kis vérfrissítéssel van lehetőség korszerűsíteni a tudás terjesztésének módozatait a történelemről, a Petőfi-kultuszt is beleértve.

A jól megszokott, a költőről szóló ceremoniális felolvasások helyett itt az ideje elfogadni, hogy azzal, hogy a munkásságát különböző modern, például könnyűzenei elemeket is magukban foglaló fesztiválok részévé tesszük, ha éppen a verseit valaki olyan kontextusban átdolgozza, hogy azok a 21. századi ifjúság problémáira reflektáljanak, az nem tiszteletlenség életművével szemben.
Ellenkezőleg: kihagyhatatlan lehetőség arra, hogy megszerettessük azt a jövő generációkkal, hogy ők is könnyebben megértsék az üzeneteket, melyeket át akart adni a nemzetének és a világnak.

Tekintsünk kicsit a jövőbe: popbandák éneklik: „Reszket a bokor, mert…”, a pólók hátulján szereplő szivecskékbe az „I LUV PETOFI” szöveg van nyomva, izmos fiatalemberek karján tetoválás formájában Drake portréja alatt a költőóriás arcmása szerepel, egy kamaszfiú szerelmes Facebook-posztjába írja: #myszendreyjulia.
Tudom, sokak számára elborzasztó egy gondolatmenet, ám véleményem szerint csodálatos. Mindez közelebb hozhatná egymáshoz a nemzeti érzelmet és az ifjúságot, melyek ketten napjainkban akárcsak a mágnes pozitív és negatív pólusa.
Szóval talán ez az egyik kulcsa annak, hogy megszűnjék a szétszakítottság, mely roncsolja társadalmainkat.

Charles Darwin evolúciós elmélete az emberi ideákra is igaz: amelyik képtelen változni, alkalmazkodni az olykor szélsőségesebb körülményekhez, előbb-utóbb eltűnik, és nyilván nem akarjuk, hogy felcseperedő fiaink és leányaink többé ne ismerjék nemzeti hősünket, Petőfi Sándort, vagy kivételesen szép történelmünk a „magyar” szó jelentését meghatározó aspektusait.
Ha képesek leszünk fejlődni, modernizálni, akkor a költő születése óta eltelt kétszáz esztendő mit sem fog számítani, sőt, még két évezred múlva is a Nemzeti dal sorai fognak az iskolások szájából zengeni a Kárpát-medence közepén.

Ma a modernizálás, illetve a folytonos változás a világunkban jogosan veti fel az emberekben a kérdést: hová haladunk a szüntelen fejlődéssel vagy, hogy hová sietünk ennyire? Gyorsan változó környezetünkben és a nagy mennyiségű információáramlás mellett gyakran hátrahagyjuk szokásainkat és megfeledkezünk a kultuszápolás fontosságáról.

Hagyományaink ápolása az egyetlen dolog, ami lehetővé teszi, hogy a múltban élt, történelmünkben fontos szerepet betöltött emberek örök érvényűek és ”halhatatlanok” maradjanak, illetve ennek köszönhetően van jelen a tisztelet is világunkban. Az évtizedekig tartó kultuszápolás eredménye, hogy megemlékezünk Petőfi Sándorról, aki a magyar irodalomtörténet egyik legismertebb alakja és mellesleg rendkívül fontos a mi városunknak.

A költő Kiskunfélegyházát szülőföldjének tekintette és életében fontos szerepet töltött be ez a település. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a „Szülőföldemen” című műve, amely a Petőfi-tájversek csoportjába tartozik, viszont részletes tájleírás helyett egy gyermekkori visszaemlékezést olvashatunk a versben. A költőben e táj rengeteg emléket ébreszt, felidézi hajdani dajkája énekét is, és kellemes nosztalgikus képek jelennek meg tudatában. Petőfi Sándor számára a szülőföldje a gyermekkor és a biztonságos otthon jelképe. Visszavágyik otthonába, leginkább akkor, amikor a sors rosszul bánik vele, így tehát egyfajta védőburok és védelem is számára ez a hely. Az ártatlanság és gondtalanság érzéseit sugallja számára a táj, ahol élete igen boldog éveit töltötte.

Kiskunfélegyháza kultúrája és jellegzetes vidéke, amelyhez Petőfi 20 év után is kötődik, ez az, amiben a város valódi értéke rejlik. Bármilyen messzire is visz az utunk e tájról, egy valami mindig ide fog kötni minket, az pedig e város szinte mágikusan nosztalgikus látképe, amely emlékeztet arra, milyen csodálatos helyen is élünk.

Petőfi Sándorról az évek során olyan ember képe rajzolódott ki bennem, akiről tudom, hogy kora legkövetkezetesebb hazai forradalmára volt, aki túlnézett a polgári forradalmak céljain. Olyan költő, aki a nép felé fordult, aki nemcsak nagyhírű, hanem halála után több évszázaddal is friss mondanivalójával mindenkihez szóló alkotó. Az idő elteltével és művei rendszeres olvasásával egyfajta irodalomtörténeti középponttá alakult Petőfi a szememben.
Rá kellett jönnöm, hogy az a költő, aki magyarul verset ír, mindenképpen viszonyul valahogyan Petőfihez. Az irodalomban szüntelenül jelen van, így ő példakép illetve mérce is egyben. Hegedűs Géza író a következő szavakkal vallott a költőről: „Minden, ami őutána következett a magyar költészetben, valahogy belőle származik”.
Aki el tud jutni a Petőfi-költészet egészéhez, az egyszeriben új távlatot kap az egész magyar irodalom különböző tájai felé. Ehhez pedig újra meg kell ismerni és új szemmel kell tekinteni verseire.
Ez az ok, amiért én magam is egyre több Petőfi-alkotást olvasok és kutatómunkáim során sokszor éreztem úgy, hogy hihetetlen módon egy 200 évvel ezelőtt élt ember gondolatvilága és alkotásai választ adnak a kérdéseimre. Talán ennek is köszönhetően nem éreztem magamat egyedül a világban.
Látom azt, hogy az általa megfogalmazott problémák a mai társadalomban is jelen vannak, tehát aktualitásukhoz nem fér kétség.
Ez egyfajta katarzist váltott ki bennem és emiatt szeretném, ha sok kortársam is megismerné a magyar irodalom sokszínű és érdekes alakját.

Véleményem szerint Kiskunfélegyháza remekül kezeli és ápolja Petőfi emlékét. A város különböző megemlékezésekkel tiszteleg a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja előtt, így biztos vagyok abban, hogy egy ideig Petőfi neve és munkássága nem megy feledésbe.
A probléma viszont az, hogy a fiatal generáció nem értékeli, vagy éppen nem érti a költő végtelenül gazdag életművét. Bármennyire is időtállóak Petőfi művei, értelmezésük és üzenetük megértése igen nehéz lehet egyeseknek. Ezért lenne célszerű, ha a tanárok jobban koncentrálnának arra, hogy a tanítványaik értsék és érezzék át mindazt, amit a szerző megfogalmaz és kifejez verseiben. Ez lenne a kulcsa annak, hogy természetes módon fennmaradjon a Petőfi-kultusz továbbra is a 21. században.

Úgy gondolom, hogy több időt kellene szánnia az oktatásnak egyes költemények részletes és érthető értelmezésére. Csak így ébresztheti őket saját gondolatok megfogalmazására. Petőfi a verseiben megfogalmaz egyes társadalmi problémákat is, így fontos lenne ezeknek a kiemelése és e nehézségekre való megoldás keresése. Ezáltal fejlődne a diákok kommunikációs képessége és motiválná is őket egyben arra, hogy több szépirodalmi művet olvassanak.

Petőfi Sándor költészete mögött szakadatlanul ott kell érezni életét, amely a 19. század európai történelmének nagy alakjai közt jelöli ki alakját és egyéniségét.

Petőfi Sándor édesapja (Petrovics István) 1824. október 14.-én bérbe vett 2 mészárszéket Kiskunfélegyházán és családjával odaköltözött. A Petőfi Sándor Emlékház helyén állt az akkori ház ahol Petőfi Sándor és családja élt.

Petőfi Sándor Félegyháza dicsősége volt, ezért nevezték el a könyvtárt is róla és állítottak szobrot neki.

Szerintem a kultuszápolás azért fontos, mert ők egyfajta gondolkodásmódot nyújtanak nekünk, amik bármilyen szituációban kedvezők lehetnek.

Petőfi Sándor világszemléleti verseket írt, melyek elgondolkodtató és buzdító hangulatot sugároznak.

Petőfi Sándor története és versei a 21. században már csak az iskolapadokban hangzanak el. A külvilágban senki nem szokott a régen elhunyt költőkről beszélni, mert mindenki az internet börtönébe van zárva.
Szomorú tény, de ha jobban elgondolkozunk rajta, kiderül, hogy az internet által sokkal több dolgot tudunk elérni, mint például egy plakáttal. A plakát nem csak környezetszennyező, hanem költséges és nem az egész ország, hanem annak csak egy része látja.

A mai technológiával képesek lennék vers feldolgozásra, mely jobban érdekelné az embereket. A feldolgozott verseket rádiókban illetve internetes oldalakon megtekinthetők lennének.
Életéről filmeket vagy sorozatokat lehetne állítani, amik a fiatalok és idősek figyelmét egyaránt megfogná. A filmeket angol és más egyéb nyelven feliratozva, nem csak a magyar polgárok, hanem más országok is megtudják tekinteni.
Ez ahhoz vezetne, hogy minél több ember emlékezne Petőfi Sándorra.

A filmeken és sorozatokon kívül koncerteket rendezve több nézőhöz juthatna.
A koncerteken a feldolgozott verseit lehetne meghallgatni. Televíziós adásokban szavaló illetve énekes versenyekkel kedveskedve több hallgató akadna az országban.

Szerintem ezekkel az ötletekkel, ha nem is mindenki, de egy pár új érdeklődő akadna.

Petőfi Sándor számára Félegyháza a szülővárosát és gyerekéveinek színhelyét jelenti. A városban a Petőfi u. 7 szám alatt található épület helyén állt az eredeti nádfedeles háza. Ezt az emléktábla tanúsítja.

A félegyháziak büszkék arra, hogy ilyen híres ember élt a városban. Tiszteletére utcát, teret, épületet neveztek el róla Félegyházán.

A kultuszápolás nem más, mint a hagyományok gondozása. Fontossága abban van, hogy haláluk után se feledkezzünk meg híres emberekről, költőkről. Védjük és óvjuk a hagyatékokat az utókor számára.

Számomra Petőfi a hazaszeretetet képviselte. Hősiesen kiállt a magyar nemzetért. Nemcsak országos, hanem világhírű költőnek tartom, aki rendkívül sokoldalú volt.

Petőfi Sándor élete során már tett annyit, hogy az utókor büszkén beszéljen róla. Már most örök a 21. században, viszont nem szabad hagynunk, hogy emléke feledésbe merüljön.
Élete számos területén maradandót alkotott, harcolt a hazáért, színészkedett, verseket írt.

Nagyon sokat tehetünk azért, hogy Petőfi örök maradhasson.
Minden eddigi ismeretet vele kapcsolatban meg kell menteni.
Tovább kell kutatni az életét, munkásságát. Minden újabb kutatásról, megtalált emlékről kiállítást kell szervezni.

Folyamatosan kell olvasni műveit, azokat idézni kell, mellyel szintén az emlékét tarthatjuk fenn.

Továbbra is legyen minden évben megemlékezés róla, mely lehet prózai, zenés vagy a kisebbek számára mesés feldolgozás formájában.

Ahogy városunkban hagyománynak számít a Bajuszfesztivál, ahhoz hasonlóan lehetne szervezni Petőfi hasonmás versenyt is.

A költő az egész világot betöltötte munkásságával. Ebből adódóan a határon túl élő magyarokat különböző Petőfi megemlékezésekkel össze lehetne kovácsolni.

Évforduló alkalmával legyenek különböző vetélkedők szervezve korosztályonként, ahol a győztes csapat Petőfi nevével és fényképével díszített vándorkupát vihetne haza.

A városi TV-ben és rádióban rendszeresen lehetne olyan adást közvetíteni, melyben érdekességeket tudhatunk meg vele kapcsolatban.

Petőfi már örök! Azonban a rendszeres megemlékezésekkel, a fentebb említett ötletekkel - biztos vagyok benne - munkássága, példamutató hazaszeretet megmarad a további századokban is.

A költő feltehetően Szabadszállás és Kiskunfélegyháza határában született egy szekéren. Családja félegyházán lakott. Jelenleg is egy emlékház őrzi emlékét a híres költőnek.

Petőfi Sándor egy elismert költő volt. Városunk számára fontos Sándor idetartozása hiszen különböző okiratokra illetve levelekre bukkantak Sándorról városunkban. Városunk büszke a kinevelt költőre.

A kultusz ápolás fontossága számomra ezt jelenti, hogy igenis legyünk büszkék arra, hogy városunkból ilyen csodálatos költő került ki és öregbítsük tovább munkásságát. Hiszen ha ápoljuk ezek emberek emlékeit és történeteit gyermekeink számára is egyértelmű lesz majd Petőfi Sándor fontossága és, hogy miért is tanulunk róla.

Számomra azt jelenti/jelképezi Petőfi története illetve alakja, hogy bárhol is laksz bármilyen körülmények között, mindig van lehetőség, hogy sikeres légy.

Véleményem szerint sok lehetőség van rá, hogy kedves költőnk nevét viszont láthassuk akár 50 év múlva is.
Úgy gondolom, nevének fenn maradását segítik a különböző verselő, versíró, szavaló és mesemondó versenyek.
A 21. században a gyerekek kényszerből tanulnak a nagy költők munkásságáról nem pedig puszta érdeklődésből keresnek rájuk. Talán ez az, ami egy kicsit hátráltatja a gyermekek érdeklődésének kibontakozását.

Talán jó ötlet lenne létrehozni fiókokat bizonyos socialmedia platformokon, ahol napi szinten láthatnának képeket és olvashatnának idézeteket eme híres költőktől.
Ez a módszer biztosan elősegítené a költők életének közelebbi megismerését.
Talán érdemes lenne létrehozni egy adott márkát a költők neveivel ezzel is felkelteni a vásárlók és a gyermekek figyelmét.
A világunkban egyre jobban elterjednek a virtuális pénzek és képek árulása illetve ezeknek adás vétele.
Esetleg akár ilyen animált képsorozatot vagy pénzt is létre lehetne hozni a költők nevével illetve önarcképével.

A trendeknek megfelelően biztos vagyok benne, hogy költőink neveit fent lehet tartani.
Szeretném, hogy gyermekem is megismerhesse azokat a híres és meghatározó embereket melyekre napjainkban is szívesen felnézek.

Petőfi Sándor Félegyházát tartja szülőhelyének. Itt töltötte gyermekéveit.

Petőfi egy örök, tiszteletben álló személy a félegyháziaknak. Munkássága hírnevet szerzett városunknak. Számos turista jön ide, hogy meglátogassák életének félegyházi állomásait.
Azért fontos, mert ezzel fenntartjuk a híres költők munkásságát. Nagy lehetőség az irodalmi és szellemi hagyatékok megvédésére és fejlesztésére.

Petőfi élete és munkássága méltó példa az utókor - beleértve engem is – számára.
Számomra egy hős, aki az 1848-as forradalomtól sem félt. Egy sokoldalú embernek tartom, akitől nem állt messze a humor és a színészet sem.

Már az eddigi kutatások is elérték azt, hogy Petőfi Sándor örök maradjon az utókor számára. Azonban biztos vagyok benne, hogy további kutatásokkal újabb fontos, érdekes emlékekre lehet bukkanni életével kapcsolatosan.
Fontosnak tartom, hogy minden megtalált emlékről legyen kiállítás.

Továbbra is legyen évről-évre megemlékezés a költőről, lehetne a nevével ellátott díjátadó ünnepség is.
Látványos és izgalmas közművelődési programok sokasága az örök Petőfit idézné meg.

Életének minden fontosabb állomáshelyén emlékhelyek lehetne létrehozni, ahol rendszeres megemlékezést kellene tartani és osztályokat, óvodás csoportokat fogadhatnának.

A 21. században is kötelességünk, hogy felfrissítsük a költő életének történetét.
Meg kell menteni az eddigi ismereteket, azokat tovább kell kutatni és az utókor számára kell bocsátani.

Úgy tudjuk emlékét ápolni és fenntartani, ha műveit folyamatosan olvassuk, gondolatait idézzük. Minden városi eseményen legyen Petőfi vers szavalva.

A helyi rádióban rendszeres műsor, ahol az életéből érdekességek hangoznak el.

A báli szezonban is lehetne Petőfi korának megfelelő öltözékű zenés estét rendezni, ahol a férfiak között megválasztják az adott év PETŐFI-jét.

Rendszeresen szülessenek képzőművészeti alkotások személyével és munkásságával kapcsolatban.

Az iskolában év végén a jó bizonyítvány mellé kaphatnának a gyerekek Petőfi-kötetet is.

Nagyon fontos Petőfi Sándorral kapcsolatban a kultuszápolás, hogy a 21. században is örök maradhasson.

Tercsi Renáta vagyok, jelenleg tanulója vagyok a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium 9.D osztályának.

Petőfi félegyházán élt születése után költöztek oda.

Biztosan sokat jelent Petőfi a településnek, mivel aránylag sok minden kapta utána a nevét.

Kevés olyan ember élt, akinek maradt volna fent kultusza.
Szerintem fontos az ápolása, mivel amikor éltek, viszonylag zűrös életet élt a világ. Viszont azokban a göröngyös években is, elképesztő műveket írtak, amik tele van érzelmekkel, rejtett mondanivalókkal.

Számomra Petőfi Sándor egy olyan ember, aki rendkívül vágyott a szabadságra, akár csak én, és mindent kipróbált volna, amit tehetett volna. Próbálta úgy élni az életet, mintha mindennapja az utolsó lett volna.
Célom hogy olyan merész legyek, mint Ő volt, és sok ihletet ad nekem a vers íráshoz.

Az én Petőfim

“Örök maradhasson Petőfi…”, ez egy elgondolkodtató mondat. Szerintem Petőfi már örök.
Hiszen minden évben megemlékezünk róla, a 1848-as szabadságharc igencsak fontos résztvevője volt, versenyeket, hallunk, amik az Ő nevén vannak meghirdetve.
Ezek mind-mind a már örökségét mutatják.
Amivel esetleg még szebbé tehetnénk a nevét, az hogy, a személyével is megismerkedünk. Bár a versekben, amiket tanulunk tőle, azokban csak egy keveset látunk az igazi, élettel teli Petőfi Sándorból.
Ugyanis ez a bizonyos Petőfi szeretett élni, szeretett harcolni, szerette a hazáját. Ő volt a szó és a beszéd, megszólalt úgy mintha emberek százai szívéből szólna.

Ismerjük meg, a világát, az életét, és meséljük el mindenkinek milyen csodás ember volt, miket tett, miket írt, miket mondott. Az igazak nyelvén beszélt.

Vereb Eszter, Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium tanulója vagyok.

A félegyházi hagyomány szerint itt született.
Gyermek korának éveit a városban töltötte.
Több művet írt Félegyházához kapcsolódva, mint például a Szülőföldemen.

Nemzetközileg is ismert költőt, aki tárgyi tekintetben több emléket is maga után hagyott, mint például a ma ismert Hattyúház édesapja mészárszéke volt egykor.
Fontos jelképe városunknak a különleges történelmi háttérrel rendelkező Petőfi-szobor.
Iskolák, közterületek, emlékház és a városi mozi is az ő nevét viseli.

Nem csak az irodalomtörténelemben, hanem az 1848-49-es forralom és szabadságharcban is fontos szerepet töltött be.
Emellett műveiben írásba adta, hogy ő Kiskunfélegyházára úgy tekint, mint szülővárosára.
Emiatt is lényeges, hogy minden félegyházi lakos tisztában legyen Petőfi jelentőségével.

Számomra Petőfi forradalmár, szabadságharcos, tájköltő. Rövid élete során sok mindent megélt, érzelmi szinten is széles palettán mozgott.

Különböző korosztályokat lehetne megcélozni más-más technikával, eszköz és program tekintetében.
Fiatalok számára a Petőfihez kapcsolódó helyszíneken (pl.: Petőfi-szobor talapzatán, Hattyúház kapuján stb.) QR kódos táblák segítségével rövid videók, versrészletek, információk a költőről, színházi előadások és filmek részletei nyithatóak meg. (Esetleg egy komoly honlap segítségével ezek az információk rendezhetők is.)
Flashmobok segítségével, a fiatalokat is elérő zenei stílusokban megzenésített verseket lehetne előadni.
Különböző pályázatok (pl.: rajz vagy írói) meghirdetése, majd az ez által keletkezett művek (melyek pl.: Petőfi verseinek újragondolása a mai gondolkodás alapján) az elkészült rajzokkal illusztrált kiadása egy „Kis Petőfik” kötetben.
Főképpen az idősebb korosztály számára Petőfi-estek szervezése (például kedvenc versek felolvasása).
Ezek mellett a város összes lakosát megcélozva, különböző állomásokon történő játékos vetélkedők, ahol a fiatalok egy applikáció segítségével, míg mások menetlevelet használva gyűjthetnek a feladatok végrehajtását jelentő pecséteket, akár több héten vagy hétvégén keresztül, különböző jutalmakért cserébe.

Petőfi gondolatai, érzelemvilága a mai korban is megállja a helyét. Sajnos az tapasztalható, hogy a mai rohanó világban az iskolában egyre kevesebb idő marad a hasznos és fontos anyagok elsajátítására, így a Petőfi versek üzenetének megértetésére is.

Elszomorító az is, hogy egyre kevesebb fiatal olvas verset, olvas Petőfit. Pedig „Petőfi Sándor menő és nem érdemes félresöpörni!”

Kezünkbe akadt a RePoszt sorozat egyik kötete, amelyben Pion István Petőfi Sándor költeményei közül válogat.
A könyvben kommenteket ír a szerző Petőfi verseihez. A számos komment közül e kettőt választottuk ki:

A természet vadvirága:

„Ha ez után a vers után felköszönthettem volna Petőfit valamelyik születésnapján, akkor kapott volna tőlem egy pólót, amire az lett volna ráírva, hogy »az vagyok, akitől a szüleim óvtak kiskoromban”. (p. 46–47.)

Szülőföldemen:

„Amikor én huszonöt éves voltam, nem a szülőföldemen gondolkodtam, hanem azon, hogy szombat este a Kaméleon Clubba vagy a Jam Pubba menjek-e. Na jó, az is többször eszembe jutott, hogy nem én vagyok az új Petőfi.” (p. 99–100.)

Olvassuk végig a kötetet, melyben valóban közelebb kerülhetünk költőhöz!