Dr. Pásztor Ferenc
(Kiskunfélegyháza, 1841. június 5. – Ókécske, 1898. február 7.) tanító, ügyvéd, újságíró, Kiskunfélegyháza díszpolgára.
1841-ben született abban az utcában, ahol Petőfi töltötte életének első éveit. Szülei Pásztor László iparos és Mihalovits Apollónia tanítónő. Elemi iskoláit helyben, a tanítóképzőt Pesten végezte.
1860-tól tért vissza szülővárosába helyettes tanítóként, 1863-tól kinevezett rendes tanítóként dolgozott. A tanítás mellett szívesen töltötte idejét versírással, művei a népiesség jegyében hirdették magyarságtudatát.
1867 után Jászberényben a Jász-Kunság c. lap szerkesztője volt. Az újságírás mellett verseket is írt, valamint aktívan részt vállalt a félegyházi népdalok gyűjtésében is.
Szolnokon, új életpályát választva ügyvéd lett. Az újságírást tovább folytatta, a Jász-Nagykun-Szolnok c. megyei hetilap szerkesztője volt öt éven keresztül. Kecskeméten megjelentette a Kecskemét-vidéki Közlönyt, amely helyet adott a szülővárosával kapcsolatos híreknek is. Az időközben megjelenő Félegyházi Hírlapban is folyamatosan teret adtak írásainak, a forradalom évfordulóján gyakran az ő vezércikkeivel jelentek meg az újság számai.
Ókécskén hunyt el 1898. február 7-én, hamvait Félegyházán (1907-ben) helyezték örök nyugalomra a Felsőtemetőben.
Tiszteletére az Ótemplom-kertben domborművet állított a város és a Magyar Kultúráért Határok nélkül 2001 Alapítvány.
Petőfi-kutatás
Elsőként vállalta az irodalomtörténeti csatározásokat a kor jelentős alakjaival és sajtóorgánumaival Petőfi félegyházi születésének elismertetéséért. Megalapozta a már tudománnyá fejlődött Petőfi-kutatást, nagyban neki köszönhető a helyi Petőfi-kultusz kialakulása.
Az 1867-ben Reményi Ede hegedűművész által kezdeményezett márvány emléktábla leleplezési ünnepségének fő szervezője volt. Erre az alkalomra írta Petőfi gyermekkori lakára című költeményét, sőt Kiskunfélegyháza Petőfi Bizottmány megbízásából elkészítette emlékiratát az avató ünnepségről.
Életének 57 esztendejéből több mint 20 évet szentelt annak, hogy hiteles bizonyítékokkal támassza alá, hogy a költő „Ez a város születésem helye” mondata tény. A Petrovics család barátjának (Wagner József), a bába (Bába Zsuzsanna) lányának, a család mindenesének (Ágó Ferenc), valamint a szoptató dajkának (Rádi Györgyné Ivanics Rozália) hiteles elbeszélésére alapozta véleményét.
Petőfi Istvánnal is több levelet váltott bátyja születésének körülményeiről. Annak a férfinak az elbeszélésére, - akinek a nagyapja készítette a „Szülőföldemen” című versben megénekelt fűzfa sípot, nádparipát, - illetve újabb hiteles tanúvallomások és a már feltárt adatokra hivatkozva számos cikkben fejtette ki álláspontját.
Létrehozott egy alapítványt is, melynek célja az volt, hogy a szegény sorsú tehetséges diákok tanulmányait támogassa és Petőfi emlékét folyamatosan ébren tartsa.
2009. december 31-én, „Kiskunfélegyháza város Díszpolgára” posztumusz kitüntető címet kapott a következő indoklással:
„A kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz elindítása, Petőfi Sándor szülőhelyének felkutatása terén végzett elhivatott tevékenysége, költői alkotó munkájának elismeréseként. 2009. 60/2009. kt. h.”
Megjelent írásai:
100 nap nyeregben. Pásztor Ferenc, Budapest, Kossuth kiadó 1970.
A mélység mámora- Búvárkalandok. Pásztor Ferenc, Budapest, Sportprop. Váll. 1986.
Dalok II. (Vers) Pásztor Ferenc. Félegyházi Hírek 4. évf. 13. sz. (1991. június 14.), In Honismereti Mozaik
Egy expedíció naplója – Két hangra. Pásztor Ferenc, Kreutzer Dezső, Veszprém, 1987.
Versek. Pásztor Ferencz, Pest: Sipos Orbán, 1878.
Nyár és tél Bulgáriában. Pásztor Ferenc, Budapest, Kossuth kiadó 1975.
Varázshullámok. Pásztor Ferenc, Budapest, Sportprop. Váll. 1987.
Petőfi Sándorról, a hozzá kapcsolódó félegyházi épületekről, történetekről szóló írásainak jegyzéke:
Források:
- Petőfi nyomában jártak – Félegyházi Petőfi kutatók. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza, 2011. 11-16 p.
- Kiskunfélegyháza díszpolgárai. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza, 2017. 152-155 p.
- Töredékek Pásztor Ferenc életéből. Szerk.: Kapus Béláné, Kiskunfélegyháza, 2009.