Kiskunfélegyházi Szent Benedek PG Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kollégium

Az Eötvös-féle népoktatási törvény 1868-ban az elemi oktatás korszerűsítése mellett a tanítóképzés helyzetét is rendezte. Előírta 20 intézet felállítását.
Alapításukra 1871-ben került sor és a minisztérium úgy döntött, hogy egy alföldi város is kap tanítóképzőt.
A felállítandó iskoláért több helység is versengett: Csongrád, Hódmezővásárhely, Orosháza és Szarvas nyújtott be kérelmet az intézmény elnyeréséért.
A minisztérium Csongrádot tartotta legalkalmasabbnak az alföldi tanítóképző elnyerésére, de a szabályozatlan Tisza, a gyakori árvízveszély felvetette annak szükségességét, hogy a képzőt 5 év után más városba helyezzék.
Városunk polgárai, élükön dr. Szivák Imre akkori országgyűlési képviselővel sokat tettek azért, hogy az intézet Kiskunfélegyházára kerüljön 1876-ban. A képző első otthona a mai öreg Constantinum épületének emeleti részén volt, 28 évig működött a gimnáziummal együtt, szűkös körülmények között ebben az épületben. Baumgarten Sándor műépítész az iskola tervét már korábban elkészítette, de a beruházás költségeinek hiánya miatt az építkezés elmaradt.

1894-ben a város felajánlott 5 hold telket a vasúti sétány mellett, a Kossuth utcai fasor déli oldalán, és az építési költségekhez 50 ezer forintot adott. A kivitelezés munkáit Schreiber Gyula építési vállalkozó nyerte el. Az új iskola megteremtéséért sokat tett Csepreghy Endre igazgató, aki maga is siettette a költségvetés állami jóváhagyását.

1902-ben az Országgyűlés végre megszavazta az építkezés költségeit. A város újabb 10 ezer Ft támogatást adott, az ünnepélyes átadásra 1904-ben került sor. Ez az iskola nevelte több mint nyolc évtizeden át a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl nagy területének néptanítóit.

A felépült iskola hatalmas épülettömbje az eklektika stílus jegyeit viseli. Megnyerően szép a főhomlokzat falsíkjának középső része. Az első világháború utáni megszállás az épületben csak kisebb károkat okozott. A második világháború már mélyebb nyomot hagyott az épület külső és belső állagában.

1944/45-ben először német hadikórház, majd orosz katonai kórház, később (hadi) fogolytábor és végül szovjet laktanya működött a tanítóképzőben. Több mint két évig tartó katonai igénybevétel után és a december 18-i bombázás következtében teljesen használhatatlanná vált az épület.

1946-ban kapta vissza az igazgatóság a tanítóképző épületet iskola céljára. Rövid idő alatt, megfeszített munkával befejeződött a képző újjáépítése, a háború nyomainak eltüntetése.

Az iskola életben maradása érdekében 1949-ben sportgimnáziumi-tagozat nyílt Tulit Péter testnevelő kezdeményezésére. 1954-től 1958-ig az iskola fokozatosan gimnáziummá alakult át dr. Mezősi Károly, neves Petőfi-kutató vezetésével, aki 1940-57-ig volt az iskola igazgatója.
Az országosan is híres tanítóképzőt, mely középfokú végzettséget adott, 1957 júniusában megszüntették. A felsőfokú tanítóképzés helyszínéül már nem Kiskunfélegyházát jelölte ki az új rendszer oktatási vezetése. 86 éves színvonalas tevékenységét fejezte be ekkor az intézet.

1962-63-ig fiúgimnázium, majd 1963 szeptemberétől koedukált gimnázium lett. 1967 óta biológia-kémia tagozat is működött az iskolában. Az utolsó gimnáziumi osztály 1975-ben érettségizett. Sok híres személyiség került ki a képző falai közül.

1972-ben újabb változást ért meg az iskola, a sportgimnázium, majd gimnáziumi képzés után gépészeti szakközépiskolává alakították át az intézeti oktatást.

Jelenleg a PG Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium működik az épületben.